2015. feb 13.

Téli álom

írta: JanCsi
Téli álom

Oooopsz, úgy tűnhet a blog téli álmát alszik és nem járunk messze az igazságtól. Legutóbb Kari szülinapjáról írtam, most meg már Dorkáé jön. 

2013 az ismerkedésről szólt (hal a szatyorban állapot - hol vagyunk, minden új, jajjj, még sután mozgunk a környezetünkben, 2014 a "mindent felfedezni" korszaka volt, 2015-re meg kicsit stabilizálódunk, persze újdonságokkal fűszerezve (iskola, költözés).

Ott hagytam abba, hogy Dorka iskolaérettségi vizsgálatra várt és beadtuk a jelentkezési lapot egyetlen suliba (ami nem a körzetes), amihez kaján vigyorral sok sikert kívánt a körzetes iskolaigazgatónő aztán várakozás... Jött az óvodai karácsonyi ünnepség, aztán Magyarországon pár nap karácsonyozás, most is a bajoroknál 1-1 éjszaka megállással (igen, hányós gyerekünk most is volt, há'persze). Aztán pár nap még január elején amikor múzeumba és fürdőbe mentünk, pár nap pihi itthoni terepen aztán újra melódia.

iskola.jpg10382853_10204337087819588_8795020539627577179_n.jpg10303759_10204692060253677_1521048206846198616_n.jpg10675761_10204598825362863_8825284712343085546_n.jpg

10885304_10204785229382847_6382731519660181034_n.jpg

A munkahelyről nem szoktam sokat írni, lévén ez egy családi blog, de azt lehet mondani, hogy a munkahelyen is megszilárdultak a dolgok valamelyest. Ősszel kezdtünk új folyamat mentén dolgozni, mostanra a folyamat beállt, működik/ne, de kevesen vagyunk ahhoz, hogy minőségileg is jó szolgáltatást nyújtsunk. Szajkózom rég, de a fülek csak most nyíltak meg, mikorra már parázslunk. Jobb későn, mint soha, végtére is innen szép nyerni, a lényeg hogy van fény az alagút végén. Volt éves teljesítményértékelés ahol kb. pirultam, meg persze örültem. :) Ha megoldódik a kapacitás dolog és eloszlik többfelé a munka akkor szépen beáll ez is és jobban fókuszálhatunk a minőségre, adminisztrációra ami a munka mellett most kevésbé hangsúlyos, mert nem győzzük.

Tavalyi évről még lemaradt a beszámoló Dorka iskolaérettségi vizsgálatáról. A Schulamtba kellett menni online időpont alapján. Először kértek egy ott készített rajzot Dorkától, aztán egy idősebb nénihez kerültünk. Már csak múlt időben írom, hogy régen Dorkának volt olyan mániája, hogyha valaki nem volt bűbájkedves akkor érzékeny lelkű kicsilány lévén bezárt és kevésbé teljesített jól vagy akár teljesen leblokkolt... Emiatt picit aggódtam milyen lesz a néni akihez megyünk. Hát, a néni egy tündér volt! 2 perc se telt bele és évszázados cimbik lettek. Voltak logikai feladatok, testrészek megnevezése, több-kevesebb fogalma, fejezd be a rajzot, mi nem illik a sorba, tárgyak többesszámát kellett tudnia, hosszú mondatokat visszamondani a néni után (A fekete macska riadtan ugrot fel a fára, miközben nagyot nyávogott - ja, nem magyarul ;-) ), hibásan mondott szavakat kellett kijavítania,  vonalakat, alakzatokat rajzolnia, betűket írnia, persze leírta kérés nélkül a nevét meg hasonlók. Dorkán lehetett látni ahogy élvezi, az egész egy buli volt neki, sokat nevettek a nénivel. Megmérték súlyát-magasságát is. Már kezdődött a magyar standard gyomorgörcs, hogy "Anyuka, sovány ez a gyerek" de ehelyett annyi volt, hogy kérdezte a néni, hogy mi Dorka kedvenc étele : "TORTA" - monta D. Jól van, egyél sokat! - nevetett a néni. Ez volt a nagy válasz... :) Aztán rátért, hogy beszél-e Dorka otthon németül, vagy milyen nyelven, kivel hogyan. Ezután a néni előkapott a sublótból egy kartonpapírt és elkezdte mondani magyarul: "Jóó nápot kííívánok" "Egy, kettő, háárom - jól mondom őket? Vagy megtanítanál engem magyarul rendesen számolni?" Dorka persze imádta a szitut, hogy ő tanítja a nénit magyarra. A végén összepacsiztak, elmondta a néni, hogy okos és klassz lányunk van és kérdés nincs, hogy iskolában a helye. Nem mintha nekünk kérdés lett volna, hogy rég érett rá. Kifelé menet azért picit homályos volt a szemüveg, vagy por mehetett a szemembe, nem tudom: belegondoltam, hogy 13 hónap alatt a semmiből jutott el idáig, óriási támogatással az ovi részéről és hogy micsoda talpraesett csajszi lett belőle.

Volt még egy nagy változás, főleg az én részemről. Szintén nem volt könnyű döntés, de otthagytan a német gyülekezetet és átmentem egy amerikaiba. Nem akarok hosszasan írni róla, mert nem hitéleti magazin, de Saddleback a gyüli neve, az alapító Rick Warren leginkább a népszerű könyvéről ismert: Céltudatos élet (Purpose driven life). A lányok odavannak, hogy lehet hercegnő jelmezben vasárnapi iskolába menni, illetve, hogy a gyülinek saját óriásbábjai vannak (totál olyan mint a Szezám utca sztárjai), vannak saját dalaik. Totttttál amerikai. Én meg azt élvezem, hogy strukturált, élettel teli, aktív, érzem, hogy történnek a dolgok.

Márciusra vártuk az iskolai papírt, de február elején már Imi jött fel a postaládától, vigyorogva-kezében lobogtatva a papírt a Paula Fürstből, hogy Dorkát felvették. Egyelőre a levélben más nem volt, csak hogy erősítsük meg, ha még továbbra is érdekel a hely minket. Dorka szótlanul (!) ölelt, annyira örült. Aztán nekiesett a netnek, schulranzeneket vadászni (keménytáblás, békebeli iskolatáska), tornazsákokat nézni. Teljesen odavan. Kari így valószínűleg jövőre csatlakozik Dorkához. Majd meglátjuk őszre hol tart érettségben. Egyelőre azt látom, hogy ebbe a reformsuliba (Montessori alap) el merném engedni, nem egészen 6 évesen.

10974332_10205102595036790_2990279543076219995_o.jpg

Másik izgalom a lakás volt... Terv volt, hogy iskolás korukra szeretnénk olyan lakást ahol lehet külön szobájuk, illetve a mostani lakás fürdőszobája olyan állapotú lett, hogy félünk...kb. szakad ránk a plafon...a hausverwaltung meg füle botját sem mozdítja. Gondolkodtunk azon is, hogy lehet, hogy ha tavasszal még Imi ha nem dolgozik sokkal kevesebb szabadsággal/nehézséggel tudnánk a lakásnézéseket/költözés megejteni, illetve nem nyárra időzítenénk. Dorkának épp elég lesz akkor az iskola, mint újdonság (eredetileg pont szeptember elején költöztünk volna). Lényeg, hogy ügyvéd átnézte a meglévő szerződésünket és tanácsára 3 hónapos felmondással megszabadulni látszunk a mostani lakástól. Alapvetően imádom a környéket, jó itt, mindig is jó emlékem lesz róla de döntöttünk és elkezdtünk nézelődni. Volt jópár lakás ahol írtunk az ügynöknek/tulajnak, de végül kiestek még azelőtt hogy személyesen megnéztük volna őket. 

A térképen látható a csillaggal jelölt rész, kb. oda költözünk (Zehlendorf), eddig nagyjából a Charlottenburg felirat N betűjénél laktunk.

746px-berlin_steglitz-zehlendorf.jpg

zd0.jpg

Egy lakás volt amibe alaprajz, képek, infok alapján belezúgtunk. Szépséghiba általában szokott lenni, itt is van: messzebb van... 4 szoba, pontosan olyan alaprajz amit keresünk, 110 nm, közös kert, alul óriási tároló-pince-szárító/mosószoba-kerékpár tárolók, 4 lakásos cuki társasház, gyönyörű, biztonságos környék, minden amit akarsz, csak kintebb.

Az első lakás amit tényleg látni akartunk. Ügynök jött és mutatott, mi meg zúgtunk bele, de rendesen. Nem ügynökbe, lakásba. Mondták, hogy nem is mutogatják holnaptól, mert lezárják a lakást: felújítják ugyanis. A lakás kép alapján is rendben volt, de a vendég WC-t, fürdőszobát, kamrát, hálót, gyerekszobákat kicsit még tökéletesítik. Hát, hajrá... Estére eldöntöttük, hogy beadjuk a papírjainkat és "pályázunk" rá (nullás igazolással, hogy semmilyen tartozásunk nincs senki felé Németországban, bérpapírral, főbérlői igazolással, hogy mindig pontosan fizetünk).

Másnapra jött az info, hogy miénk a lakás, ha kérjük leveszik a hirdetést a piacról és ennyi. Wow... Huh... de még mindig messze van... gondoltuk. Akkor rágtuk ezt még egy kicsit, mint Pál utcaiak a gittet - egy estén át, de döntöttünk. Jövő pénteken találkozunk a tulajjal és megnézzük hogy halad a felújítás és ha rendben zajlik akkor ott a helyszínen aláírjuk a szerződést. A sulihoz amúgy közvetlen busz megy a ház előtti megállóból, 20 perc. Nekem ha (ha!) jár az S1 rendesen és épp nem vésik-fúrják-fagy le akkor szintúgy 25-30 perc az irodáig a "HÉV"-út, közvetlen vonalon, tehát legalább átszállogatnom nem kell. Március 15-től lehet hivatalosan beköltözni, de április elejére vonulnánk csak át, mert kellenek bútorok előbb az új helyre, pl. ágyak - azokat összeszerelni az új helyen és apránként átrobogni minden cókmókkal az új helyre. Nagyon izgi. 36 nm-en kezdtünk, mikor összeházasodtunk, aztán abban az agglegény lakásba éltünk két pici gyerkőccel is mielőtt ide kiköltöztünk. A 36-ból lett 70, most meg a 70-ból 110. Azt hiszem itt megállunk. Igyekszem nem megtölteni a lakást csetreszekkel, hogy szellős is maradjon :)

Most már csak egy izgalom van: hová fog ide beférni a húsvéti látogatás? Nagyszülőknek, Imi szüleinek, rokonoknak ez az éves fő cél: mindig várni a következő látogatásunkat. Tudom, hogy mennünk kell valamikor de ezt még ki kell sakkozni valahogy két fuvar költözködés között. 

10689979_10204531975451657_695404277244663294_n.jpg

Közben itt van Dorka szülinapja, ezek a szülinaposdik mindig nagy izgalmak alapból is. Idén egy kávézó-kézműveskedős helyre megyünk és Jégvarázs parti lesz: Jégvarázsos tortával, játékokkal, lesz selyemkendő készítés, hajcsatt gyártás, igazi csajos programok. Beszámolok majd arról is és remélem, nem júniusban ;-)

 

 

Szólj hozzá